INTERDISZCIPLINÁRIS KOMMUNIKÁCIÓKUTATÁS - BMEGT43M100

A kommunikációkutatás története és a kutatásmódszertani kérdések szorosan összekapcsolódnak, mivel a kommunikatív jelenségek kommunikatív jelenségként való vizsgálata döntően a hagyományos diszciplináris keretek újragondolása, azok új szempontok, konceptuális rendszerek és módszerek mentén való átformálása során alakult. A kurzus egyfelől ezekről a felvetésekről nyújt áttekintést, másfelől bemutatja, hogy a kommunikációkutatás ma milyen vizsgálódási módszerekkel, milyen interdiszciplináris alapvetésekkel fordul a kommunikatív jelenségek tanulmányozása felé. Az elméleti kérdéseket olyan tudományelméleti keretben tekintjük át, amely arra is lehetőséget ad, hogy a szakterület társdiszciplínáinak (például szociológia, antropológia, filozófiai elemzés, kritikai kultúrakutatás, kognitív és evolúciós pszichológia, környezetpszichológia) szerepét is megvizsgáljuk. A félév során a hallgatók csoportokban dolgoznak egy-egy választott kutatási projekten, a feldolgozott témákat ezeknek a projekteknek az összefüggésében fogalmazzuk meg és vizsgáljuk.

1. Társadalomtudományi módszertanok ismerete.

1. Társadalmi és kommunikációs problémák megoldásának képessége
2. Gyakorlati jellegű feladatoknál jó ítélőképesség, önálló döntés képessége
3. Szakmai nyelvhasználat képessége.

1. Szakmai és morális hozzáállás
2. Saját képességek önreflexiója
3. Saját (nyugati) kulturális hagyományok akceptálása

1. Szakmai normák elfogadás és érvényesítése
2. Önállóság
3. Konstruktivitás és asszertivitás intézményi működés keretében.

A kurzus gyakorlati jellegű, a témaköröket konkrét esettanulmányokon keresztül vizsgáljuk. A hallgatókból 5 fős kutatócsoportok alakulnak (összesen 8 csoport), a kutatócsoportok a félév során egy általuk választott kommunikatív jelenségről elemző tanulmányt készítenek.

• Tankönyvek, jegyzetek, letölthető anyagok – Books, notes, downloadable materials
• Babbie, E. 2003. A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. 6. átdolgozott kiadás. Budapest: Balassi.
• Forrai, G. – Szegedi, P. (szerk.) 1999. Tudományfilozófia. Budapest: Áron.
• Pléh, Cs. (szerk.) 1996. Kognitív tudomány. Budapest: Osiris.
• Stamhuis, I. et al. (eds.) 2002. The Changing Image of the Sciences. Dordrecht: Kluwer
• Weingart, P. – Stehr, N. (eds.) 2000. Practising Interdisciplinarity. Toronto: University of Toronto Press
• Általános módszertani segédeszközként és háttéranyagként használhatóak a fenti könyvek, a kutatási projektek megvalósításához azonban elvárás a) a szakirányok őszi kötelező bevezető kurzusain, valamint a szak közös kötelező kurzusain megismert szakirodalom aktív használata, illetve b) a választott kommunikatív jelenség elemzéséhez szükséges önálló szakirodalmi kutatás (ehhez segítség itt: http://szoc.bme.hu/imagespdfElektronikus_konyvtarazas.pdf).

A félév végi aláírás feltétele a csoport munkájában való folyamatos részvétel. A jegyszerzés feltétele továbbá a szakirodalomról szóló félévközi beszámoló és önálló kutatómunka, írásbeli vagy szóbeli beszámolóval.

Szemináriumi munka és vizsga vagy vizsgadolgozat

• Folyamatos, aktív szemináriumi részvétel: 50
• Szakirodalom-bezsámolók: 20

• vizsga (kutatási eredmények bemutatása): 30

Folyamatos, akítv részvéetl az órákon

A javítás és pótlás rendjét mindig a hatályos TVSZ szabályozza.

A Kari Hallgatói Képviselet véleményezése után jóváhagyta dr. Lógó Emma oktatási dékánhelyettes 2023.03.13-án. Érvényes 2023.03.13-tól.

A kommunikációkutatás története; kutatásmódszertani kérdések kommunikatív jelenségek vizsgálata; a kommunikációkutatás mai területei; társdiszciplínák: szociológia, antropológia, filozófiai, kritikai kultúrakutatás, kognitív és evolúciós pszichológia, környezetpszichológia.

A Tantárgyi adatlap I. és II. részén túli III. részét az érintett szak(ok) szakfelelőse(i)vel való egyeztetés alapján az 1.8. pontban megjelölt Szociológia és Kommunikáció Tanszék vezetője hagyja jóvá.